Virikémnek. :)

Először is: itt van pár Ziall-ös kép. :)) (mert nekem ők a kedvenceim így együtt. ^^)

 

Itt olyan sár(m)osak. ^^ <3

  Ez a Zayn nagyon cuki. :D

 All day and all night. :)) <3

Juuuj de édesek. :))) <33

OMG de édesek. :))

Ééés most egy kis sztori neked.:D Ezt a Londonos blogba akartam írni, de most így, hogy szomorú vagy, előre megírom NEKED. :)) <3

Dorothy & Zayn

"fhuu nemtomm oO hat etterem aztan seta es a vegen megcsokol a naplememtebe egy folyo mellett:$"

A fiúk mindenkinek felajánlották, hogy megmutatják London nevezetességeit. Zayn Dorothy-t, Harry Sarah-t, Liam Katy-t, Louis Rebecca-t, Niall pedig engem választott.

*Dorothy szemszöge*

Amikor mindenki elment megnézni Londont, és csak én és Zayn maradtunk a szobában, eléggé zavarba jöttem. Ránéztem, ő is rám nézett, éés...elvörösödtem.
-Na hova menjünk?-kérdezte cuki mosollyal Zayn.
-Nem tudom..most járok itt először.-mondtam nevetve, Zayn pedig vállat vont.

-Oké, elfelejtettem. Akkor menjünk először mondjuk a..London Eye-ra?

A London Eye...már magában csodálatos. És a London Eye Zayn-nel...nincsenek is rá szavak. De tényleg.

-Indulhatunk?-kérdezett engem fürkészve. Azt hiszem egy kicsit elkalandozhattam..

-Persze!

És elindultunk.

*

Amikor odaértünk Zayn kifizette a jegyeinket (milyen aranyos (: ), és a kerékhez tolt.

-Félsz?-kérdezte felvont szemöldökkel, amikor látta, hogy hogyan nézem a London Eye-t.

-Nem.-ráztam meg a fejem-Illetve..nem annyira.

-Hát, ha félsz, megfogom a kezed.

Egy kicsit lefagytam, de még szerencsére tudtam reagálni.

-Ok.

Ennyit tudtam kipréselni magamból. Nem baj..

Amikor sorra kerültünk felültünk a kerékre, és amikor elindult, egy picit megremegtem.

-Nyugi!-mondta Zayn.-Itt vagyok.

És megfogta a kezem. Úristen, tényleg megfogta!! Nem mertem odanézni, ezért kifelé bámultam. Amikor véget ért a körünk, és leszálltunk Zayn elengedte a kezem.

-Köszönöm.-mondtam amikor kiértünk az utcára.

-Mit?

-Hogy megnyugtattál.

-Semmiség.-mosolygott.-Most menjünk enni valamit.

-Oké.- helyeseltem.

Egy nagyon szép étterembe mentünk, és a kaja is jó volt. Egész végig dumáltunk és nevettünk. Zayn nagyon jó társaság, lehet vele komolyan is beszélgetni, de hülyéskedni is. De még mennyit!

Amikor mindketten befejeztük a vacsorát, hirtelen kedvem támadt sétálni. Ezt meg is mondtam Zayn-nek, aki helyeselt, ezért elindultunk.

Egy folyó mellett sétáltunk.

-Nem vagy fáradt?-kérdezte.

-Egy picit.

-Gyere, üljünk le.-vezetett egy padhoz. A nap éppen lemenőben volt, amikor Zayn hirtelen elkezdett beszélni.

-Dorothy.

-Igen?

-Én...szeretlek.-mondta ki gyorsan, én meg újra lefagytam. Ránéztem.

-Én...én is, Zayn.

Megcsókoltuk egymást. Életem legjobb csókja volt. Zayn-nel, egy folyópartnál, naplementekor..az álmom.

*

-És utána mi volt? Utána mi volt?-kérdezte April.

-Nyugi April. Ez történt.-mondtam, és felemeltem a kezem, ami addig Zayn kezében pihent.

-Szóval ti jártok?-kérdezte kikerekedett szemmel, mire bólintottam.

-Úúúristen!-sikonyált.

Legszívesebben én is sikonyáltam volna, de hát ott volt Zayn...a barátom.

Tessék Virikém, és ne legyél szomorú itt vagyok neked!! (LLLLLLLLL)

Egy kis ízelítő...

Csoki. Egy kis ízelítő a Vihar sújtotta városból :D




1 nappal A Vihar előtt..

Kedves Naplóm!


Nem merek holnap iskolába menni. Félek, hogy valami történni fog. Mindenki A Viharról beszél. Veszélyes.. Mondják. De akkor miért megyünk iskolába? Nem értek semmit. Édes, drága, egyetlen Naplóm, azt hiszem, most lefekszek aludni.


Egy emlék.


Üres, dohos, büdös kamra. Ezzel a négy szóval jellemezném azt a "menedékhelyet", ahova Ray ráncigált be A Vihar elől. Kintről behallatszott pár ijesztő hang, amikre összerezzentem, de ilyenkor Ray biztatóan rám mosolygott, és egy picit megnyugodtam. Bár a szívem továbbra is hevesen vert, egyrészt az előbb látott véres jelenet miatt, másrészt mert egy helyen voltam Ray-jel, sötétben.
Nagyon sokáig csendben ültünk, és vártunk. Hogy mire, azt nem tudtuk. Talán arra, hogy elálljon A Vihar. Talán arra, hogy megmentsenek. De egyikben se voltunk biztosak. Lehet, hogy inkább a halált vártuk.
Összerezzentem, amikor Ray megszólalt.
-Szerinted...valaha vége lesz ennek?
-Nem tudom. Remélem.-mondtam, és felsóhajtottam. Majd felsikoltottam. Ugyanis valaki berontott a kamrába, üvöltve.
-Florrie! Florrie, itt vagy?-kérdezte egy kétségbeesett hang.
-Adaline! Úristen, te élsz?-mosolyogtam megkönnyebbülve, és megöleltem.
-Igen.-mondta sírva.-De Florrie..valami szörnyűséges történt..
Őszintén szólva, nem lepődtem meg. Az előbb láttam Abbey fejéből kiállni egy üvegszilánkot. Ennél nem lehet rosszabb...
-A második emelet leomlott egyenesen az első emeleten lévőkre és..senki sem élte túl-zokogta.
..vagy mégis?
-Micsoda? Senki? Tényleg senki?-kérdeztem elfojtott hangon. Az nem lehet, hogy meghalt mindenki..legalább hatvanan tömörültek az elsőn.
-Tényleg senki.
-És akik a másodikon voltak? Mi lett velük?
-Páran túlélték de...de nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek. Nem tudom, hogy túl fogják-e élni..
-Jézusom...minek kell még történnie? MINEK?-üvöltöttem, és már csak arra emlékszem, hogy romok alatt fekszek. A kamra romjai alatt.

Egy ötlet..

Hola.
Támadt egy ötletem ma. Egy regényötlet. :D Az lenne a címe, hogy Vihar sújtotta város. Nem tudom, hogy mikor fogom megírni, de próbálom minél hamarabb. Nyáron tuti, hogy fent lesz. :)

Roberta Horan.

asdfghjkléáű

-Today I don't feel like doing anythiiiiing!!!-hallottam az én "nyugodt" és "normális" pasim üvöltését a szobából. Hát jó.
-Niall, kelj már fel!-próbáltam beszélni fogkrémmel a számban. Elárulom, nem ment. - El fogunk késnii!!!
Válaszként egy puffanást hallottam az ajtón. Oké, ez megőrült. Megdobta egy párnával.
-Hülye!-rontottam be a szobába, fogkefével a számban.-Te meg mit művelsz?
-Köpd ki!-röhögött az ágyban.
Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Te nem vagy normális. Köpjem ki? Ezt?-mutattam a számban lévő fogkefére.
-Ja, jól hallottad. Ide, az ágyra.-mutatott maga mellé.
-Hát. Jólvan. - vontam meg a vállam, és kiköptem a fogkefét a számból. Egyenesen az ágyra.
-Hááá-röhögött és hátradőlt.-Ez jó volt, ügyes vagy!
-Te meg hülye.-nevettem el magam, és befeküdtem mellé az ágyba. Ránéztem.
-Fel kéne kelni.
Rám nézett.
-Tudom. De nincs kedvem.-sóhajtott. Nekem se volt.
Hirtelen kopogtattak az ajtón.
-Gyere beee!-ordítottam kifelé. Sarah nézett be rajta.
-Hahóó, jó reggelt.-mosolygott ránk, de aztán lehervadt a szájáról a mosoly.-Ti még fel sem öltöztetek?? És...miért fogkrémes az ágyatok?
Niallel egymásra néztünk.
-Háát...az úgy volt...-kezdtem, de hirtelen Zayn berontott a szobánkba. Miért vannak itt ennyien?
-Vas happeniiin'?!-ordította, de hirtelen elhallgatott.-Ömm..mégis ki kent fogkrémet az ágyatokra?
-Hagyjuk.-legyintettem.
-Indulhatunk?-nézett be a szobába Harry. Most komolyan, ki fog még bejönni? - Miért nem vagytok még készen?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ezért. - mutattam rájuk.
-Jaa, oké. Akkor megyünk is.-tette fel a kezét Harry, belekarolt Sarah-ba, és mindenki kiment.
-Na véégre.-néztem Niallre. - Öltözz! - dobtam meg a ruhájával.
Röhögve rám nézett.
-I just wanna lay in my beeeeeeeeed.-énekelte.
-Naaa, ne kezd!-mosolyogtam rá.
Hát igen. Ilyen az élet Niallel. És a többi fiúval. Meg persze Sarahval.

:)

...??

Ezt nem értem. Mintha minden visszafordult volna. Mintha megint október, november, december, január lenne. Megint egyedül lettem...

"Lonely, I'm Mrs. Lonely, I Have Nobody, For My Own..."

It's OK..

-Hogy mi?-kérdeztem hitetlenül, és elkezdtem nevetni. Ekkora baromságot még senki sem mondott nekem. - Ne röhögtess!
Valerie komolyan nézett rám. Lehet, hogy mégis igaz?
-Leona..ez nem vicc. Macey tényleg...tényleg meghalt.-fordult el tőlem. A szemeim kidülledtek, és el kezdett forogni velem a világ.
-Ne hazudj!-üvöltöttem- Ne hazudj a képembe!
Mindenki minket kezdett el figyelni. Komolyan, kinek van még egy ilyen barátnője, aki az iskolában közli, hogy a legjobb barátnőm meghalt?
-Leona, nyugodj meg!-fogott le Valerie, mire én ki akartam szedni a kezem a szorításából, de nem ment. A fenébe, miért jár edzeni?
-Nyugodjak meg? A legjobb barátnőm meghalt, hogy nyugodhatnék meg?-üvöltöttem zokogva. Valerie rátapasztotta a számra a kezét, és elkezdett a WC felé vonszolni. Próbáltam ellenállni, de mivel éppen remegtem a sírástól, ez nem nagyon ment.
-Hagyj!-toltam el magamtól amikor beértünk a WC-be.-Hagyj békén, menj innen!-mutattam az ajtó felé.
-Nem.-közölte határozottan-Itt maradok veled.
-Nem. Te most elmész innen!
Valerie felsóhajtott.
-Rendben. Kint várlak az ajtó előtt. Szedd rendbe magad.
Amikor kiment, végiggondoltam mindent. Meghalt az egyetlen olyan személy, aki fontos volt nekem. Most mi értelme így az életemnek?
Gyorsan kellett cselekednem. Körbenéztem. Megláttam a tükröt, és amilyen erősen csak tudtam beleütöttem. Ezer darabra tört szét, és elég hangosan. Megragadtam egy darabot, és a csuklóm fölé emeltem. Abban a pillanatban berontott Valerie.
-Mit csinálsz? Úristen, ne!
De már késő volt. Minden vérben úszott. Jövök hozzád, Macey..